Tanúságul mondom el, hogy…

… Május, a szerelem megszentelt hónapja

Kedves Testvérem!

Isten azért teremtette a májust, hogy legyen hónapja a szerelem megszentelődésének. A szerelmet pedig azért kaptuk, hogy ez a szédület, előképe lehessen a majdani elragadtatásnak. Türelmetlen várakozásunk a Kedves látására, felkészít az eljövendő misztikus élményre. S abból a súlyos feszültségből, amely könyörtelenül lüktet bennünk, nos, abból lesz az a csendes áradás, mely majd odavisz minket az Atya ölelésébe. 

  

Így gondolkodtam én a májusról, mely hiteles színtérül hordozza az édesanyák napját és Fatima üzenetét is, mert a közös pont, a szeretet örökkévalósága. A szerelem a szeretetben talál otthonra. Így gondolkodtam, s megírtam az alábbi levelet. Átadom Neked, testvérem. Ha szíved lendülete felér az égig, tekintsd a magadénak! Hited egészével akard tulajdonaidnak a mondatokat! S amikor felindul Benned, hogy ezek a tieid, akkor add át őket Istennek!

 

 

Drága Jézus!        

                         

Te ismered minden gondolatomat. Tudod azt is, milyen édes most az izgalom bennem, hogy írhatok Neked. Szeretlek. Nincs rá magyarázat. Csak Te tudod, mit érzek. Magadhoz ragadtál.

 

Felséges Krisztus! Szereteted bizonyítéka vagyok. Rám nem volt senkinek sem szüksége, amíg el nem gondoltál. Mert Te akartál, ezért lett helyem a világban. Köszönöm a testemet, s hogy minden sejtemre gondod van. Köszönöm, hogy a szívem a Te szíved tanítványa lett. Köszönöm minden szellemi tehetségemet és lelki erényemet. Bármit értem el, Te vezettél oda. Jó lettem, mert Te jónak akartál.

 

Köszönöm, Szentlelked ajándékait. Hálás vagyok érte, hogy leghatalmasabb Úrként is folyton ölelsz. Bocsáss meg, ha kevesebbszer mondok köszönetet, mint Te adsz nekem valamit! Mert még, ha naponta is köszönöm Gondviselésed, az is kevés, hiszen Te minden pillanatban adsz és számon tartod szomjúságaimat. A lélegzetem is általad van.

 

Édes Jézus! Mondtam már sokszor, hogy mindenem Neked adom. Mondtam hittel, szakadt ki belőlem erős boldogságban, suttogtam megrendülten. De felajánlottam magam már a kétségektől menekvést remélve is. Te tudod, ez mind igaz volt. Vajon, ez az a pillanat-e, amikor minden eddiginél jobban szeretném Rád bízni az életemet? Igen, most ünnepinek érzem a pillanatot, s magasztosnak, hogy megkérjelek: légy, mindenek feletti, legfőbb Uram!

 

Az átadottságomat teszem lábaid elé. Amim van, a Tiéd. Csak utánad akarok vágyakozni, csak Rád akarok figyelni! Életem Királya, akarom uralkodásodat!  Hogy mit tervezel velem, az számomra titok, de a legnagyobb bizalommal adom át terveimet, hogy Te alakítsd valósággá. Alázattal mondom el reményeimet, bíráld el, jogosultak-e boldogsággá válni?

 

Kérlek, tisztítsd meg szívemet, s költözz belé! Imádott Jézusom! A legnagyobb jó Veled beszélni, mert egyszerű és nyílt lehetek ilyenkor. Felemelő érzés volt Neked levelet írni.

 

Szeretlek,

a Te ........... (Klárid)