Tanúságul mondom el, hogy…

Március szomjúsága jobbá tesz

Testünkben tenger van. Szerveink 70-80 százaléka víz. Az élet lázában azonban folyamatosan párolog belső vizünk. Nevet is adtunk neki: szomjúság. Feltárul lényege, ha azt is tudjuk, sok nyelven jelenti ugyanazt a szomjúság és a vágy szava.

Kedves Testvérem, a szomjúság, a vágy olyan dolog, amely arra vezet, hogy megtanulj önmagad lenni. Megtanuld sejtjeid és lelked igényeit. Isten nem tömeget teremtett, hanem egyetleneket. Egyszeri vagy te is.  Ezért te úgy szomjazol, mint senki más.  A te szervezeted nem az általános emberinek a sablona, hanem Isten eredeti alkotása. A te lelked vágya sajátosan csak a tiéd. Meg tudod mondani, hogy te mire szomjazol? Figyelemre? Neked adott időre? Szeretetre? Arra, hogy valaki ajtódban álljon? Lelki békére? Gyógyulásra? Jólétre?

Ha nem ismerjük vágyainkat, azt sem tudjuk, kik vagyunk. Identitásunk a szomjúságunkba, a vágyainkba van elrejtve. Ha az én szomjúságom tárgya a siker, az elismerés, akkor egész életem küzdelme ennek csillapítása. De ha a szomjúságom Istenre irányul, akkor nem a pozícióm és nem a dicséretek fontosak. Csak az, hogy adjak magamból, és nem baj, ha ügyetlenül csinálom. Majd növekszem.

A szomjúság Isten után, milyen? Szerelmes? Esendő? Kutató? Betölthetetlen? Emésztő? Nagyvoltú? Türelmetlen? Akadályt nem ismerő? Szelíd? Bármilyen is, alázat nélkül nem csillapul. A szomjazónak el kell fogadnia, hogy van, létezik szomjúság, és ami oltja, nem az ő érdeméből való. Az Isten utáni szomjúság nem súlyos erőfeszítés, hanem megérintődés: Isten társaságában töltött idő.

A szomjúságról eszembe jut egy történet. Tavaszi túrán voltunk, március egyik szombatján. A forráshoz közeledve láttuk, egy másik erdőjáró csapat némán és mozdulatlan áll a víztől pár méterre. Ösztönösen így tettünk mi is, s azon nyomban a forráshoz iramlott egy őz. Félt, ám a szomjúság szükségében irgalmasnak remélt minket. Teste kockázatos önátadás volt, sietve ivott, majd cikázva elfutott. Mi pedig, szótlanul indultunk el a forráshoz, s olyan némán ittunk a vízből, mint az őz. Tudtuk, az isteni tisztaságra éreztünk rá, Isten csendjében. Drámai volt. Ittuk a Teremtő vizét, és teljes súllyal nehezedett ránk az alázat: mindannyian – erdők, őzek, emberek – egyformán szomjazunk. Egymásra vagyunk utalva a létezés közös áhítatában. Akkor, ott a forrásnál, jók voltunk. Közel Istenhez, mint az az őz hozzánk. De nincs kételyem afelől, hogy mind rendre bűnbeestünk a következő napokban. Nem jelenhet meg folyton egy nagybizalmú őz, hogy jobbá váljunk.

Hiszem, azért is voltunk jók, mert időt szántunk arra, hogy figyeljünk egy őzre. Nekem sokszor nincs időm. A minap is így éreztem, de valakinek szüksége lett rám. Találkoztam vele, mert ő volt akkor számomra a „nagybizalmú őz”. Akartam, hogy átérezzem ismét, milyen az, segíteni valakinek inni. Arra is gondoltam, ha nincs időm, nincs is mit elveszítenem. Meg arra, hogy nagyon is van ám időm, hiszen éppen az idő az, ami állandóan beszorít! De ő az is, aki mindig megajándékoz, akár pár órával is, amikor odaadom valakinek az odaadható utolsó perceket. Beszélgettünk, vagyis én jobbára hallgattam. Aki nem hallgatott meg még fájdalmat, az nem tudja, mit jelent embernek lenni. Szerettem ezért, hogy elkérte időmet, és mert újra átéltem az erdőbelit: egymás jelenléte közben Jézus van velünk.

Testvérem, hetente, naponta letérdelünk Isten előtt. Hányszor térdelünk le egy ember mellé? Te mit féltesz jobban, az idődet vagy a felebarátodat?

Kedves Testvérem, néha nem értjük, mitől tisztul a szívünk. Feloldhatatlan nehézségek mitől válnak széppé? Csak azt tudjuk, a veszteségből áldás lesz. Jézus meghalt értünk, és áld minket. Téged is megáld, ha életed ráhagyatkozás, ha hívőként élt napjaid vonzóak lesznek mások számára, ha testvéred szomjúságát oltod szóval, öleléssel, ha kézen fogsz valakit, hogy összeköltöztesd Jézussal. Vágyódni Jézus után, alapvető emberi. Az „amor sanctus”, a szerelmen túli szerelem mindenkiben ott lappang. S ha téged már gazdaggá tett, másokat is hívj közelségébe!

Kedves Testvérem, vágyakozz Istené lenni, és közben fordulj teljes figyelemmel, teljes odaadással az emberek felé! Mondj le mindenről, ami ezt meggátolná, s március jobbá tesz!

Ölelő testvéred,

Klári