Dr. Rumszauer Miklós plébános

Nehéz feladat elé állított a saját magam által létrehozott stáb. Azt kérték, hogy az újonnan létrehozott egyházközségi honlap számára írjak egy bemutatkozást. Önmagamról.

Valójában van-e szükség arra, hogy bemutatkozzam? Az utolsó vacsorán – így tudósít erről János Evangéliuma 14. fejezete – Fülöp arra kérte az Urat, hogy mutassa meg az Atyát. Jézus a kérésre kérdéssel felel, mely bennem is cseng: „oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz, Fülöp?” (Jn 14. 9)” Oly rég óta, 13 éve itt szolgálom az Urat és az Egyházközséget, és tényleg be kell mutatkozzam? És ha igen, mi újat mondhatnék magamról, amit még nem tudtok, amit Lőrincz Sándor nem írt meg a „Szívemből ünnepi ének árad” c. kötetében, és ami egyáltalán érdekes lehet?!

 

A mai miseolvasmányok nem véletlen egybeesések! Arról elmélkedtünk, hogy Keresztelő János a saját identitását Jézushoz képest tudja értelmezni. Rámutat, hogy „Íme az Isten báránya”, akinek ő a saruszíját sem méltó megoldani. Rámutat Jézusra, akinek ő az előfutára, aki csak vízzel keresztel, de már ott van a Messiás, aki majd tűzzel fog keresztelni. Identitásunkat, helyes önértékelésünket, én-képünket Istentől kapjuk, mert az ember Isten képmása. Ha tehát be kell mutatkoznom, akkor azt mondanám magamról: Isten megváltott, szeretett gyermeke vagyok. Ez az én identitásom, a bemutatkozásom. Ehhez képest már minden más adat, a korom, a tanulmányaim, a diplomáim száma, a hobbym… és a sort hosszasan folytathatnám -, szükségtelen, lényegtelen és esetleges adat. A magasságbeli Isten papja vagyok – nincs ennél fontosabb adat.